Ilyen volt a Húsvét a régi Budapesten

Meglepő csokitojások, tréfás ibolyacsokrok és a nővilág tavaszi divatja

Szerelmes képeslap 1913-ból

Tudta, hogy a 120 év előtti tavaszokon „még a Gellérthegy ibolyaszagát is meg lehetett érezni a városban”? Tudta, hogy „minden tavaszkor más és más hangjuk lett Pesten és Budán a harangoknak, mintha a telet valamely harangöntő kovács műhelyében töltötték volna”? Ha igen, ön Krúdyt olvas (jól teszi) és nem sok újat mondhatunk, de azért talán érdekelni fogja néhány történet a századfordulós nagykörúti tavaszokról és húsvétokról.

Némelyiken ablakocska van, amelyen át kotlóstyúkot látni csibéivel vagy más egyéb jelenetet, a másikat ki lehet nyitni, kis baba mosolyog ki belőle, vagy nyulacska kuporog benne, a harmadik tele van jóféle czukorral. A gavallér hölgyismerőseinek kedveskedik díszes tojásokkal, a komoly családapa és családanya pedig az otthon zajongó apróságok számára vásárol rendszerint kevésbé díszeseket, de az öröm, amit szerez velük, nem kisebb és alighanem jóval zajosabb.” (Vasárnapi Ujság, 1903.)

A jó tojás képes volt tükrözni a világpolitika állását. 1939-ben, nem sokkal a II. világháború kitörése előtt idill helyett parányi hadihajó volt benne, meg egy apró, kecses kis „bombavető repülőgép” .

„Az öntözködés Pesten nem is oly átalános szokás, mint falukon, de azért húsvéthétfő előtt midig megnőtt a patikák forgalma, mert a pesti gavallérok és a körúti ficsúrok itt töltették meg a gyógyszerész segédekkel kis üvegcséiket az otkolontos rózsavízzel.”