A megfelelő mennyiségű pihenés alapvető feltétele az egészségnek, mert a szervezetnek regenerációra van szüksége a problémamentes működéshez. A pihenés számunkra jelenthet testi és szellemi, illetve aktívan és passzívan eltöltött pihenést is. a lényeg az, hogy szervezetünknek a pihenés formáinak mindegyikére nagyon nagy szüksége van.

A szünettel, a vakációval, a hétvégével, a szabad- vagy ünnepnapokkal jószerével elválaszthatatlanul összeforrt a gondolkodásunkban és az életvitelünkben a kikapcsolódás fogalma. Ám ezekben a különleges időszakokban – Pilinszky János szójátékával élve – a kikapcsolódás mellett legalább annyira bekapcsolódásra lenne szükségünk.

A szünetek közül is kiemelkedik a heti munkaszünet. Nemcsak azért, mert ez a leggyakoribb a jobbára évenként ismétlődő ünnepnapok vagy vakációk sorában, hanem azért is, mert maga a hét különleges időperiódus. Míg életünk egyéb időperiódusait csillagászati ciklusok határozzák meg – így a napot a Föld saját tengelye körüli forgása, a hónapot a holdciklus, az évet pedig a Föld Nap körüli keringése –, addig a hét nem vezethető vissza kozmikus mozgásra. A heti hatnapi munkából és egynapi munkaszünetből álló időbeosztás az emberiség egyik legrégebbi öröksége. Ősiségéről nem kisebb súlyú forrás tanúskodik, mint a Tízparancsolat. A negyedik parancsolat a teremtés isteni példaadásából eredezteti a hat plusz egy napos tagolást.

Visszatérve a kikapcsolódás kontra bekapcsolódás kérdéséhez, a szünet, avagy az ünnep azáltal lesz tehát lényegileg más, emelkedettebb a hétköznapoknál, hogy kontúrosan elválik azoktól. Ez egyrészt valóban kikapcsolódást takar, abban az értelemben, hogy szüneteltetjük és kipihenjük a köznapok fáradalmait, legyenek azok bár fizikai vagy szellemi jellegűek.

Másrészt azonban bekapcsolódásra is szükségünk van, mégpedig azért, hogy ne tartalmatlanul, hanem különleges tartalommal megtöltve teljenek ezek az értékes órák, napok. A pihenőidő vagy napok alatt kiléphetünk a létfenntartás gyakorta megterhelő folyamataiból, fölébe emelkedhetünk az életidőnk nagy részét kitöltő technikai jellegű problémamegoldásoknak, így testileg-lelkileg felüdülhetünk, és életünk olyan lényegi dolgainál időzhetünk, amelyek révén embervoltunk nyilatkozik meg, mondhatnánk: amiktől emberek vagyunk, s nem csupán élőlények.

 

Címadó szójátékunkra visszautalva, kikapcsolódásról és bekapcsolódásról kell tehát beszélnünk, még inkább megélnünk ezeket. Így valósulhat meg, hogy – Pilinszky kapcsolódó gondolataival összegezve – a napi felelősségből nem szimplán ünnepi felelőtlenségbe menekülünk, hanem az ünnep, avagy a helyesen felfogott szünet az élet egészébe való visszatalálás lehetőségét kínálja számunkra.

(Forrás: johir.eu)